investor

Már Benjamin Graham, az értékalapú befektetések atyja is kereste azt a módszert, amellyel ki lehet választani a legjobb hosszú távú befektetést. Általában nagyon sok mutatót vett alapul, többek között kockázat, növekedés, profitabilitás mutatókat és fundamentális értékeltséget tükröző szorzószámokat. Egy egyszerű összevetésből kiderül, hogy jelenleg a befektetési bankok, illetve olyan multicégek is viszonylag olcsónak tekinthetők, mint például a HP, a Whirlpool vagy a Best Buy.

Benjamin Graham 1949-ben írta klasszikus érték alapú befektetési „bibliáját”, melyet maga Warren Buffett, a ma élő egyik legelismertebb érték alapú befektető a „legjobb könyv, amit a befektetésekről valaha írtak” jelzővel aposztrofált.

Az érték alapú befektetés alatt azt értjük, amikor hosszú távú befektetési szándékkal választunk olyan cégeket, amelyeket fundamentális értékük alatt lehet megvásárolni, mivel arra számítunk, hogy idővel el fogják érni valós értéküket. Jól szemlélteti a stratégia lényegét Warren Buffet befektetési filozófiája: az „omahai bölcs” csak olyan társaságok részvényeibe fektet, amelyeknek világosan érti az üzleti modelljét, átlátja a piaci helyzetét és hisz a menedzsmentjében is. Csak néhány példa a guru befektetései közül: Coca Cola, IBM, American Express, Procter&Gamble, Wal-Mart, Johnson&Johnson, Visa, MasterCard. (A teljes portfólió áttekinthető a CNBC oldalán)

A Graham-féle szemléletmód

Graham az olcsó részvényeket 10 kritérium alapján választotta ki, melyek között megtalálható többek között P/E ráta, P/B ráta, osztalékhozam, hitelarány, likviditási mutató és növekedési ráta is. Aswath Damodaran, az egyik leg(el)ismertebb vállalati pénzügy professzor mutatott rá egy nemrégiben közzétett blog bejegyzésében, hogy a P/E és P/B mutatók alapján hatékonyan lehetett 1952-2010 között érték alapú befektetéseket eszközölni, azonban az osztalékhozam nem bizonyult megfelelő kritériumnak.

Graham gondolkodásmódja alapján kiválasztottuk azokat a részvényeket, amelyeket a mai napon betenne a portfóliójába egy „intelligens befektető”. Döntésünket leegyszerűsítettük és elsősorban a fundamentális értékeltséget (P/E és P/B alapon) vettük figyelembe. A Graham-féle szűrési kritériumok között megtalálhatóak továbbá olyan mutatók is, mint a hitel-saját tőke arány, a nyereség növekedési ütem vagy az osztalékhozam is. Ezen kívül nem szabad elfelejteni Buffett főszabályát: csak olyan cégbe fektess, amelynek érted az üzleti modelljét, és hiszel abban, hogy a menedzsment meg tudja valósítani a kitűzött stratégiát, ami miatt megéri a cégbe befektetni.

P/B alapon a pénzügyi szektor a nyerő választás

A saját tőke könyv szerinti értékéhez képest a pénzügyi szektor vállalatai tekinthetők jelenleg a legolcsóbbaknak az S&P500 indexben szereplő vállalatok között, ami nem meglepő visszagondolva a szektorban a Lehman Brothers 2008-as csődje óta látott hatalmas áresésekre. Vannak itt olyan „nagyágyúk”is, mint a Goldman Sachs vagy éppen a Metlife biztosító. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az értékeltség önmagában még nem elégséges befektetési kritérium, mindig el kell gondolkodni az alulárazottság okán is. A befektetési bankoknál mostanában elég sok csontváz hullik ki a szekrényből, folyamatosan kerülnek elő az újabbnál újabb botrányok, derülnek ki kereskedési manipulációk. Warren Buffett is inkább a hagyományos banki tevékenységre fókuszáló pénzügyi cégeket kedveli, mint például a Bank of New York Mellon vagy a U.S. Bancorp, bár ott szerepel a befektetései között a Wells Fargo is.

P/E alapon néhány nagy név olcsónak tűnik

Az egy részvényre jutó nyereséghez viszonyított árazást tekintve van néhány nagy multi, amelyek alulárazottnak tűnnek az S&P500 indexben szereplő cégekhez képest. Többek között a Best Buy, a Hewlett-Packard, a Whirlpool és a Citigroup is 7-es P/E mutató alatt forog az elmúlt napok piaci árazása alapján. 

A végső döntés közel sem ilyen egyszerű

A tőzsdén az „átlaghoz való visszatérés” fogalma igen gyakran előkerül, André Kosztolányi híres hasonlatával élve a tőzsdei értékeltség a kutyáját sétáltató gazdihoz hasonlítható: a kutya megpróbál ide-oda rohangálni, de végső soron a menetirányt a gazdi szabja meg. Hosszú távon tehát az alulértékelt részvények is az átlagos értékeltséghez tartanak, ezért érték alapú befektetéseknél mindenképp fontos szempont a fundamentális szorzószámok vizsgálata. Azonban a további tényezők, az egyedi sikerreceptek, a finanszírozás fenntarthatósága, a piac ismerete hasonlóan fontos összetevői egy jó befektetési döntésnek. Zárszóként megint visszatérünk Warren Buffett befektetési filozófiájához: azokba a cégekbe érdemes fektetni, amelyeknek értjük az üzleti modelljét és ismerjük a piacát.