investor

Minden spanyol drukkernek élete egyik legkínosabb élménye lehet a tegnapi, Chile ellen csúnyán elbukott meccs, amivel már végleg eldőlt, hogy még a csoportjából sem jut tovább a címvédő.

Csak hogy tetézzük, még egy rossz hír: egy kutatás szerint egy válogatott gyenge szereplését jellemzően rossz teljesítmény követi a tőzsdén.

Erre jutott legalábbis két professzor (Alex Edmans és Diego Garcia), akik elvileg nem brit tudósok, de szemmel láthatóan a kipróbált brit iskolát követik. Kutatásuk során több mint 1100 meccset vizsgáltak, és úgy tűnik, hogy egy elvesztett világbajnoki meccs másnapján az átlagnál sokkal gyengébben muzsikál az adott ország tőzsdéje (mondjuk ők elsősorban a kieséses szakaszra állapították ezt meg). Az okot a lelombozódott focidrukkerek pesszimista eladásaiban kell keresnünk.

A fordítottja viszont látszólag nem igaz, azaz a következő fordulóba való továbbjutás nem hoz átlagon felüli emelkedést a tőzsdén, talán azért, mert a kiesés végleges, így a szurkolók sokkal kétségbeesettebbek lehetnek, mint amennyire boldogok az újabb kihívásokat hozó továbbjutástól.

Ebből pedig az következhet, hogy a vébé alatt több a rosszkedvű eladó, mint az eufórikus vevő a tőzsdéken. Erre is van egy nagyon érdekes kutatás a Marketwatch szerint, ami szerint a világbajnokságok alatt statisztikailag kimutatható módon gyengébben teljesítenek a tőzsdék (a foci vb alatt -2,6 százalék az átlagos napi elmozdulás az amerikai tőzsdéken, szemben az ezen kívüli +1,2 százalékkal)

Persze mindez teljesen értelmetlen, és semmilyen módon nem szabad, hogy befolyásolja a stratégiánkat. A fenti statisztikák ugyanis a látszólagos robosztusságuk ellenére is rendkívül kisszámú eseményre és a világ történetének szempontjából szemvillanásnyi rövid időtávra építenek, így a vélt összefüggés is valószínűleg inkább csak a sors furcsa fintora, amit aztán szépen tudományosan meg lehet ideologizálni.

Ma egyébként 1 százalék közeli emelkedést láthatunk a spanyol tőzsde vezető indexében, az IBEX-ben.

Ősi bölcsesség, hogy egy kosárba nem tesszük az összes tojásunkat. Mi van akkor azonban, ha csak egy kosár áll rendelkezésünkre. Ez a metafora lehet a válság leegyszerűsített definíciója. Az alábbi írásban azt vizsgáljuk meg, hogy hogyan alakulhatott ki az, hogy a kockázatmegosztás tere ilyen módon beszűkült.

Még csak alig több mint egy hete debütált a New York-i parketten a Manceshter United, máris szenzációs bejelentéssel örvendeztette meg szurkolóit, illetve újdonsült befektetőt. A Premier League legutóbbi szezonjában második helyre szoruló csapat szerződtette az Arsenaltól a regnáló gólkirályt, Robin van Persiet, akinek első tétmeccse nem sikerült a legfényesebbre a Vörös Ördögöknél.

A fokozódó globális félelem következtében a befektetők értelemszerűen a biztonságot keresik, így, nem csupán a legbiztonságosabbnak tekintett fejlett világbeli állampapírhozamokban alakulnak mi manapság zéró körüli hozamok, hanem úgy fest, az egyes vállalati kötvények is hasonló trendet mutatnak a hozamok alakulása terén. Tény, hogy a spanyolok vagy az olaszok álmodni sem mernek zéró környéki finanszírozásról, a közelmúltban az amerikai, a német vagy a francia állampapírhozamok mellett a nagyobb cégek kötvényei is roppant alacsony elvárt hozam mellett kelnek el.

A konyha ördöge című műsorában Gordon Ramsey, a világ egyik leghíresebb celebséfje hanyatlóban lévő éttermek felvirágoztatásában segédkezik. A műsor alapján a Lombard Street Research elemzője szerint az euróválság megoldásánál is lehetne alkalmazni Gordon sematikusnak tűnő módszerét. Néhányan egy új Marshall-tervről beszélnek. Nos, legyen ez a Ramsey-terv!