A kereskedést figyelve néha döbbenetesen egyszerű, vagy akár együgyűnek is nevezhető mintákat lehet felfedezni, amikre nem lehet más magyarázatot találni, mint hogy valahogy kialakultak, és éveken át azt másolják a kereskedők. Aztán pedig látszólag minden ok nélkül, egyik pillanatról a másikra semmissé válnak, és más ritmust kezdenek diktálni a piacok.
Ilyen például az S&P500 index alakulásában megfigyelhető minta 1960 és 2000 tavasza között. A szabály roppant egyszerű volt: a jelentős emelkedéssel záró napokat emelkedő napok előzték meg, a jelentős csökkenéssel záró napokat pedig eső napok előzték meg. (Nevezzük ezt a stratégiát Trendkövetőnek.) Vagyis általában az irány ugyanaz volt, mint az előző napon, legalábbis a jelentős elmozdulásokat így el lehettet kapni. Az alábbi ábrán az látható, hogy a fent nevezett időszakban milyen eredményt ért volna el egy kereskedő, ha egy emelkedő nap végén megvette volna az indexet, amit a következő nap végéig tartott volna, és egy csökkenő nap végén shortolta volna az indexet, amit a következő nap végéig tartott volna meg. A kereskedési költségeket nem vettük figyelembe.
Gyönyörűen látszik a fenti ábrából, hogy nagy többségben (legalábbis a mozgás mértékének szempontjából egyértelműen) ugyanabban az irányban mozdult el az index, mint az azt megelőző napon.
Érdekes módon azonban 2000 tavaszán ez a minta megszakadt, és ezzel a szabállyal nem volt érdemes tovább kereskedni. Ettől a ponttól kezdve ugyanis éppen az ellenkezője alakult ki a piacon, az eső napokat emelkedő napok, az emelkedő napokat pedig eső napok követték. (Nevezzük ezt a stratégiát Ellentétes stratégiának.) Külön érdemes azt megfigyelni, hogy ebben az időszakban, ami 2009 tavaszáig tartott, oldalazó és trendelő piacokon egyaránt lehetett pénzt keresni ezzel a módszerrel. Az utóbbi években egyik stratégia sem bizonyult volna nyerőnek.
Valószínűleg sosem tudjuk meg, miért alakultak ki ezek az egyértelműen felismerhető, és pofonegyszerű szabályok, de az nyilvánvaló, hogy ilyen minták hosszú, többéves időszakon keresztül tudnak rögzülni a kereskedők (ma már inkább a számítógép-algoritmusok) fejében. Ennek az oka természetesen az, hogy minden kereskedési rendszer a múltra épül, és olyan algoritmusokat dolgoznak ki, amik a múlt adatai alapján működtek volna, és mivel sokan gondolkoznak ugyanígy, a korábban kialakult minta rögzül, egészen addig, amíg sokan nem kezdenek el más mintát felfedezni a kereskedés mátrixában…
Mindez pedig két fontos dologra világít rá: először is a részvénypiacok nem véletlenszerűen mozognak, igenis érdemes mintázatokat keresni, és azok szerint kereskedni; másfelől pedig egyetlen automatikus kereskedési stratégiára sem bízhatjuk rá magunkat vakon, mert előbb-utóbb minden ilyen stratégia összedől, és ha nem figyelünk, magával rántja az addig megkeresett nyereségünket is.
Utolsó kommentek