Törökország az elmúlt évtizedben nem csupán a kis-ázsiai régió, de globális gazdasági színtéren is az egyik legkiemelkedőbb fejlődést mutatta. A korábbi évek gazdasági sikereinek köszönhetően a világ tizenötödik legerősebb gazdaságává avanzsált, a régió egyértelműen vezető gazdasági szereplőjévé lépett elő. Mindazonáltal az ország politikai vezetése az ortodoxnak korántsem mondható lépéseivel sem az Európai Unió, sem egyéb nemzetközi szervek szimpátiáját nem vívta ki. Úgy tűnik a politikai feszültségekkel párhuzamosan gazdasági visszaesés is kialakulhat a néhai oszmánok uralta ország területén, ám recesszióról és jelentősnek tűnő gazdasági visszaesésről még korántsem beszélhetünk.
A világsajtó visszatérő témája a jelenlegi miniszterelnök, Recep Tayyip Erdogan vezette kormány az Európai Unióval és korábban a Nemzetközi Valutalappal (török-kártya) való éles csatározásai. Kisebb–nagyobb konfliktusok folyamatosan végigkísérték az elmúlt éveket és a szemet szemért harc a mai napig nem csillapodik, hiszen míg az EU a török vezetést kritizálja a szólásszabadság, igazságszolgáltatás és más demokratikus jogok mérsékelt érvényesítése kapcsán, addig a kabinet a közelgő ciprusi elnökséget kívánja bojkottálni, az EU-val történő minden kapcsolat megszakítása révén. Az iszlám államvezetés az európai közösség helyett a szomszédos országokkal igyekezett hosszú távú gazdasági és diplomáciai együttműködést kiépíteni. Főbb gazdasági partnerei között említhető Albánia, Irak, Irán, Egyiptom, Szaúd-Arábia és egyedüli európai országként Németország. Találhatunk példát mély államközi együttműködésre (például Albánia) és mikro szinten történő befektetésekre is (gombamód szaporodó kockázati tőke befektetések), mégis a múlt évtized sikereit követően lassulni látszik a török gazdaság.
Ameddig a szakmai berkekben csak „magas bétájú” –ként titulált török gazdaság 2010-ben 8,4 százalékkal bővült, addig 2011-ben 5,2 százalékra lassult a növekedés dinamikája. Szakértők szerint a lassulás alapvető oka az, hogy az élénk belső kereslet tompulni látszik, egyre inkább külföldi partnerekre támaszkodik az ország, romlanak az ország egyensúlyi mutatói (költségvetési deficit 10%, folyó fizetési mérleg -10%). Közgazdászok szerint a folyamatos politikai csatározásokkal akár önmagát is csapdába csalhatja Törökország, hiszen bár külföldi tőkére lenne szüksége a nagyütemű fejlődés fenntartásához, a politikai bizonytalanság jelentősen akadályozza annak beáramlását. A kereslet csökkenése egyedül a magas infláció letörésének kedvez (2010: 8,58%, 2011: 6,45%), ám ennek az újra tíz százalék fölé emelkedő munkanélküliség lesz az ára. Hosszú távon azonban a növekvő lakosság folyamatos támaszt adhat a keresletnek, az ENSZ legutóbbi prognózisa szerint ugyanis az ország lakossága 2050-re 92 millió főre nő a jelenlegi 75 millióról.
A török részvénypiac (Istanbul Stock Exchange) alakulása jól tükrözi, hogy a 2000-es évek közepén még virágzó gazdasági környezet göröngyösebb utakra tévedett, a vezető tőzsdeindex a 2010-es történelmi csúcs óta ereszkedik és az enyhébb pozitív korrekciók ellenére sem tud hosszabb távon emelkedő trendet felvenni. Ugyanakkor ezzel ellentétes folyamat látható a török líra piacán, ami folyamatos erősödésre képes a dollárral szemben, még az utóbbi hetek pénzpiaci turbulenciái ellenére is történelmi csúcsokon állnak a líra dollárral szembeni jegyzései.
Bár a Törökországgal kapcsolatos kép nem egyértelmű, jó esély van arra, hogy az ország politikai és gazdasági súlya a következő években is növekedni fog. Az arab tavaszi forradalmak után meggyengült régiós országok, a speciális geopolitikai adottságok és a gazdaságszerkezeti átalakítások lehetőséget teremtenek arra, hogy Törökország a közel-keleti régió komoly hatalmi tényezője valamint az Európai Unió fontos stratégiai partnere legyen.
Utolsó kommentek