Te technikai alapon kereskedsz, biztosan tudod, milyen arányban jön be a technikai elemzés – szegezte nekem a minap egy ismerősöm, és egyértelműen valami ilyen választ várt: „10-ből 9-szer, néha 10-ből 10-szer”. Ehelyett egy tipikus elemzői válasszal kellett lelomboznom, miszerint az attól függ. Avatatlan szemlélő számára az árfolyamgrafikonok bűvölése nem különbözhet sokban a forró ólomból, kávézaccból vagy kecske lábcsontokból való jóslástól – én is sokáig ezzel a felkiáltással tartottam magam távol a technikai elemzéstől -, de értő kezekben kiváló eszközzé válhat. Csak tudni kell, mit várhatunk tőle, és akkor akár szépen is kereshetünk a segítségével.

Mi is az a technikai elemzés?

A technikai elemzés nagyon egyszerűen annyit tesz, hogy kizárólag az árfolyam alakulásával, esetleg a forgalommal, és ezekből kalkulált indikátorokkal foglalkozunk, csak a grafikon alapján hozunk befektetési döntéseket. A legtréfásabb része külső szemlélőként valószínűleg az alakzatok rajzolgatása lehet, egy tekintélyes „füles csésze” felkanyarítása egy részvény árfolyamgrafikonjára inkább hat komikusnak, mintsem tudományosnak (és akkor az "akasztott ember" és "elhagyott gyermek" gyertyaformációkról még nem is beszéltünk).

A technikai elemzés népszerűségének oka egyértelműen a látszólagos egyszerűsége, hiszen tele a web grafikonrajzolókkal, pár színes vonalat pedig bárki fel tud hajigálni egy grafikonra. Ennek ellenére téved, aki úgy gondolja, hogy a technikai elemzés csak a számítógépek és az internet elterjedésével összefüggő új keletű hóbort. A technikai elemzés egyidős a tőzsdék kialakulásával, sőt, a manapság nagy népszerűségnek örvendő módszerek egy részét japán rizskereskedők már kétszáz évvel ezelőtt használták.

Amerikában az 1900-as évek elejétől bőszen rajzolgatták milliméterpapírjaikra a grafikonokat a „chartisták”, Charles Dow a XX. század első évtizedeiben fektette le a róla elnevezett, és máig sokat használt elmélet alapjait, miközben a közkeletű fundamentális elemzési módszerek, pénzügyi elméletek jelentős része inkább csak pár évtizedes múltra tekinthet vissza. (Dow neve nem véletlenül cseng össze például a Dow Jones indexszel, mert azt is ő találta ki, ráadásul ő alapította a Wall Street Journalt is, igazi pionír volt tehát, érdemes elolvasni az élettörténetét.)

A lényeget figyeld

Attól persze, hogy valami régi, még nem biztos, hogy jó is. Sokkal kerekebbé válik a dolog, ha megértjük az alapelveket, pontosabban az alapfeltevéseket, amire a technikai elemzők hagyatkoznak:

  1. A tőzsdén a pszichológia az úr: A tőzsdén hús-vér emberek kereskednek egymással, akik saját pszichéjük korlátaival küzdenek, döntéseik természetszerűleg részleges és torz információkon alapulnak, és az esetek nagy részében érzelmekkel terheltek.  A piacnak vagy egy részvénynek nincs emlékezete, nincsenek preferenciái, nem szereti vagy utálja az adott árfolyamot, nem akar eljutni ide vagy oda, az egyes szereplőknek viszont igenis vannak kitüntetett árszintjei, ahol korábban vettek, eladtak (legalábbis akartak venni vagy eladni), vagy egyszerűen csak kerek számok, amiket könnyebben megjegyeznek. Ha pedig kellően sok szereplőnek esik egybe ez a személyes preferenciája, akkor az befolyásolni fogja az árfolyamot, és így a részvény kitüntetett szintekről „fordul”, vagy éppen odáig „pattan”, és hasonlók.

  2. Az árfolyamban minden benne van: Mivel a tőzsde emberek sokasága, akik döntéseiket szerintük a lehető legnagyobb körültekintéssel hozzák meg, az árfolyam alakulásában az emberek interakcióin révén tükröződik minden várakozás, sejtés, vágy és információ, ami csak a piacon létezik. Ha kellően sokan és aktívan kereskednek, akkor minden új információ szinte azonnal beépül, így elég, ha az árfolyamot (és a kereskedési forgalmat) vesszük górcső alá, és minden ott van a kezünkben.

  3. A történelem és a tőzsde sokszor ismétli önmagát: A tőzsdei kereskedés – mint általában az életünk – hasonló helyzetek és események sorozata. A hasonló helyzetekre viszont az emberek hajlamosak hasonlóan reagálni, és ha ezek a hasonló helyzetek éppen a fent említett kitüntetett szintekkel függnek össze, akkor a megfelelő analógiákat alapul véve akár meg is sejthetjük, hogy mi fog történni. Azaz például ha egy jelentős ellenálláson hosszú idő után végre átlép az árfolyam, akkor jó eséllyel látványos kitörést láthatunk, jelentős elmozdulással, ahogy az addig a partvonalon várakozó befektetők rávetik magukat a részvényre. A technikai elemzés nem más, mint ezen analógiák felkutatása, amit még könnyebbé tesz, ha mások is ezeket kutatják, hiszen az csak erősíteni fogja azt a reakciót, amit éppen ki szeretnénk használni.

Nagyjából ezeken a pilléreken nyugszik tehát a technikai elemzés, a többi pedig már inkább csak cukormáz, és gyakorlati leképezése mindennek. Innen jönnek a trendvonalak, alakzatok, ellenállások és támaszok, indikátorok és sok egyéb finomság, amikkel lexikonnyi könyveket lehet megtölteni.

Azt persze nem érdemes elfelejteni, hogy a technikai elemzés soha nem ad egzakt eredményt, mint ahogy a pszichológia sem mechanikusan működő gépként írja le az emberi elmét. Legfeljebb jeleket, sejtéseket, utalásokat gyűjthetünk, és ha kellően sokat találunk, léphetünk. A körülmények ráadásul soha nem tökéletesek, a piac nem tökéletesen hatékony, az emberek nem viselkednek mindig tökéletesen egyformán, néha fontos információk maradnak észrevétlenül, vagy egyszerűen el sem jutnak a piacra, és csak a bennfentesek javát szolgálják. Az alapfeltevések tehát időről időre hamisnak bizonyulnak, erre muszáj lélekben felkészülnie a legelszántabb technikai elemzőnek is.

De akkor hányból hányszor működik?

A fentiekből egyenes következik, hogy a technikai elemzés nem egy rulett kerék, ami adott valószínűséggel dob jó vagy rossz eredményt, pusztán egy a rengeteg lehetséges eszközből, amivel kereskedési stratégiát építhetünk. És ha már megvan a stratégia, akkor már arról is lehet beszélni, hogy helyesen alkalmazva, a megfelelő kockázatkezeléssel párosítva vajon milyen sikerrel kecsegtet.