A világon végigrohanó pénzügyi-gazdasági válságot rengeteg aspektusból vizsgálhatjuk, de tőzsdei szemmel érthető módon a legfontosabb kérdés, hogy milyen kilátásokkal tekintenek a jövőbe a tőzsdei cégek. Márpedig ki tudhatná jobban, hogy mi vár a vállalatokra, mint maguk a vállalatvezetők, figyeljünk hát oda a véleményükre. Sajnos azonban távolról sem tűnnek optimistának.

Pesszimisták a vállalatvezetők

A Bespoke Invest gyűjtése szerint az éppen zajló amerikai gyorsjelentési szezonban rég nem látott többségbe kerültek azok a cégek, amelyeknél a menedzsment rontotta az előttünk álló időszakra vonatkozó prognózisát: a pesszimista és optimista menedzsmentek aránya között 6,4 százalékpont a különbség a gyorsjelentési szezon aktuális állása szerint. (A mutatót úgy számítják, hogy a prognózist emelő vállalatok arányából kivonják a prognózist csökkentők arányát. A mutató a gyorsjelentési szezon lezárultáig folyamatosan változik).

A mutató jelen állása a szimpla nagyságán túl két másik szempontból is aggodalomra adhat okot. Egyfelől ez (lehet) sorozatban a negyedik olyan negyedév, ahol túlsúlyba kerülnek az előrejelzéseiket csökkentő cégek, és hasonló hosszú szériát csak az orosz válság és a dotkom-lufi elhúzódó hatásait nyögő 2002-2003-ban láttunk. Másfelől az elmúlt tíz évben nem volt arra példa, hogy a látszólag „lecsengő” pesszimizmus újból lángra kapjon, azaz amikor csökkenésnek indult a pesszimista vállalatvezetők túlsúlya, már nem tértünk vissza újabb mélységekbe. Most azonban egész látványosan ez történik.

Adja magát a gondolat, hogy megpróbáljuk valahogy előrejelzésre felhasználni a mutatót, és a múltbeli tapasztalatok alapján igyekezzünk kitalálni, mit művelhet az amerikai részvénypiac egy ilyen látványosan negatív gyorsjelentési szezon utáni hetekben-hónapokban. Szépen oda is hegesztettük az S&P500 index grafikonját a Bespoke Invest gyűjtése alá, hátha kirajzolódik valami.

(Sajnos a múlt értékelését megnehezíti, hogy ugyan a lezárult negyedévekre vonatkozó gyorsjelentésekről beszélünk, sokkal inkább maga a gyorsjelentési szezon alatti-utáni viselkedés a lényeg, hiszen ekkor válik nyilvánvalóvá a befektetők számára, hogy mennyire borongósan is látják a jövőt a cégvezetők, éppen ezért az alábbi ábrán az S&P500 grafikonját is picit elcsúsztatva ábrázoltuk).

Ez a trend vége?

Az elmúlt évtized alapján azért szépen igazolódik a sejtés, miszerint a részvénypiac előbb kezdi beárazni a gazdaság talpra állását, mint ahogy azt a fundamentális mutatók vagy éppen a vállalatvezetők hangulata visszaigazolná. Különösen jól látszik ez az említett 2002-2003-as időszakban, ahol még jócskán a pesszimista vállalatok voltak túlsúlyban, miközben az index már szépen feltápászkodott a mélypontjáról. Ugyanez a jelenség figyelhető meg 2009 legelején is.

Másfelől azonban mindkét említett időszakot látványos csökkenő trend előzte meg, ahogy a piac beárazta a gyenge vállalati kilátásokat. Most azonban még a 2009 elején indult emelkedő trendben mozgunk, tekintélyes negatív korrekciókkal persze. Ez alapján viszont a 2006-2007-es és a 2007-2008-as rövid negatív periódusokat lehet érdemes analógiaként alapul venni, ami nem túl jó ómen, hiszen ez a két időszak jelölte ki az emelkedő trend végét.

Akárhogy is lesz, érdemes fejben tartani, hogy maguk a vállalatok úgy látják, a gyengéről még gyengébbre fordultak a kilátások.